BIRTOKOS NEHÉZ CSALÁDOK
 

Eredet
      XIV. sz.


      

Az első írásos említést 1367-ben találjuk Johannes nevű tagjáról. A dokumentum szerint Aracha-i (Zala megye) Gergely, a pécsi püspök mohácsi hivatalának a titkára volt, majd 1381-ben találkozhatunk vele még egyszer.
 

    XV. sz. 
Berente



Hodoska
Tót-Dörögd
Kolontár
Kozmafalva
Kelecsen
Lak
Aracsa
Neszele
Gébárt
Homokkomár
Bodych

Korompa
Sárosfalva
Spácza
Szent Mihálfalva
   Adomány    

Bori


   Vétel

 
 

      
   
      
    



   










Várnagy





XVI. sz.




 




















 

A Fehér megyei Berente községben 1426-ban birtokos a Nehéz család. Joannes nevű családtagja a fehér megyei nemesi kongregáció tagja volt.

A század közepén a család különböző nevű (Blasius,Paulus, Dionisius ) tagjainak csak a nevét ismerjük, családi kapcsolataik nem deríthetők ki.

A század folyamán sokszor szerepel Péter, akit hol jelző nélkül, hol kolontári, hol kozmafalvi  előnévvel illetnek, Lehet hogy azonos a korompai és sárosfalvi  előnévvel szereplő királyi emberrel, de lehet, hogy több Péter élt azonos időben.

Egy Péter 1460-ben a heves megyei Kelecsen - ben birtokos,
1469 -1470-ben a Veszprém megyei Hodoska, Lak, Aracsa, Neszele, Gébárt,  Kolontár községekben, a Zala megyei Tót-Dörögd, Homokkomár, Bodych községekben  birtokolt. 

1484-ben Vas megyében kozmafalvi Nehéz családot említenek.

Fejér, Veszprém, Zala, Vas megyei előfordulásuk ellenére a családot később Pozsony megyei eredetűnek mondták. Trencséni birtoklásuk kezdete igen zavaros.

Az egyik család Mátyás király (1443-1490) korára eső ténykedését periratokban  lehet nyomon  követni.  A dokumentumok a család vagyonszerzését, ezzel kapcsolatos pereskedéseit, esetenként hatalmaskodásait mutatják.

Ebből a családból az,1458 és 1494 közötti években, három testvér korompai Nehéz Péter, sárosfalvi Nehéz György és István szereznek meg falvakat vagy adományként, vagy zálog fejében. A szerzésben még Simon és Mihály neve is felmerül, majd később István fia, János neve is.

1499-ben a Hont megyei Bori községet Nehéz Simon bírja, majd másfél évszázad múlva Nehéz Gábor veszíti el.
 

Két vár, Éleskő vár (1464) és Lednic vár (1475) és tartozékai is a birtokukba kerülnek egy időre.

Ebből az időből ismert a család címere, de megnemesítésükről csak két évszázad múlva van adat.

Mivel nagyobb tulajdonaik főleg Nyitra és Pozsony  megyékben voltak,  birtokaik alapján  főleg   sárosfalvi  és korompai  előnévvel szerepelnek, de előfordul a lednicei  előnév is.

Péter, aki 1465-ben komáromi, 1472-ben   pécsi várnagy volt,  több esetben járt  el  királyi  emberként. Utód nélkül halt meg.

Ledniczi völgy romjaival (akvarell)

Ledniczi várrom ma

Györgynek csak leányai voltak. Férfiágon csak István leszármazottai jöhetnek szóba a név továbbvitelében,  de közülük csak egy, János neve ismert. Simon ága bizonyosan adott férfi leszármazottat.

1690-ben János fiutód hiányában elveszíti Sárosfalvát.

A különböző lakhelyeken élt családok leszármazottai adják azt a néhány, családfába nem rendezhető, Nehéz nevű egyént, akiket a következő századokból az okmányokból ismerhetünk.

Feltehető, hogy ezek a vagyonszerző családok adják a későbbi nemesi ág tagjait.
 

 XVII.sz.  



Mihályfa

Nemeslevél

Torna megye  
Debrecen
Tokaj, Kassa
Magyarjesztreb


 

A tizenhetedik században  a család számos megyében hagyott - össze nem illeszthető -  nyomokat a dokumentumokban.    

A család lakhelyei ill. ténykedési területe főként Nyitra, Abaúj-torna és Hajdú megyékben voltak

Nyitra megyében Joannes, Georgius és Michael neve ismert.  
Nehéz Anna és Judit nemes emberekhez mennek férjhez Abaújban.

1649. febr.4.-én III.Ferdinánd adományozott a Nehéz alias Posonyi Andrásnak és testvéreinek nemeslevelet, melyet Torna megyében hirdetnek ki. Nincs hivatalos magyarázatunk a Posony ragadványnévre, hacsak nem az általánosan említett Pozsony megyei származás. Ezzel a névvel ma is élnek családtagok pl. Budapesten

1680-ban Nehéz István Debrecen küldötte a török portánál, ahol sikerrel tárgyalt. Családjáról többet nem tudunk.

Az 1685 és 1722 közötti években Nehéz Bálint kamarai inspector és ügyvéd tevékenykedett Tokajban, Kassán és Magyarjesztreben.
Ismert a Tokajban használt pecsétje,
 

 XVIII.-XIX. sz.
 
     Dicske
 

CSALÁDFA

Nevet tovább
vivő







     

A XVIII. században a Nyitra megyei nemesi összeírásban Joannes és Jacobus szerepelnek.
A dicskei anyakönyvek szerint az ő kortársuk volt még Adamus (1696-1761), Andreas (1696-1776), Franciscus (1703 kb.-1757-) és Volfgangus (1705-) is.

Leszármazásuk Dicske település anyakönyvei segítségével 1728-as évtől 1895-ig levezethető és mintegy 200 családtag ismerhető meg.
A családtagok egy nagyobb családfát és hét kisebb töredéket alkotnak.

Joannes (1708 kk.-1748) ága adja a legnagyobb családfát a maga 124 tagjával. A század hetvenes éveiben  születettek  közül  Josephus  és Blasius hagyták el Dicskét, tehát sorsuk nem ismert.
 A XVIII.sz végén és XIX. század elején nagy veszteségeket szenvedett a család. A 40 született gyermekből 19 élte meg a felnőttkort és ebből is csak 4 fiú volt, aki a faluban maradt (2 Josephus, Alexius, Nicolaus) egy  (Franciscus)  pedig eltávozott.
A későbbiekben még egy fiú (Arpadus) volt, aki nem Dicskén halt meg.
A XIX.század végén négy fiú viselte a nevet: Gustavus (1882-), János Vilmos (1891-), Elek Sándor (1893-) Vilmos Ernő (1894-).

Az egyik Pestre leszármazott ág nevet továbbvivő tagja a XXI. században Zoltán.  A szlovákiai ma élő ágakat nem ismerjük.

Az ismert családfa töredékek itt kihaltak.

 XVIII. sz. 
        Bori

  Szikszói                
               járás



   BIRTOKOK

 









 

A hont megyei Bori községben Gábor 1748-ig birtokolt. 

Abaúj megyében, a nemesi összeírásban szerepelő Miklós a szikszói járásban élt. Leszármazását nem ismerjük.
 

Nehéz családok birtokai

(kattintásra indul lassan)

Az egyes személyekre vonatkozó részletes adatok a   Családfa töredékek összeállításban találhatók, melyben betűrendes mutató segíti a név és hely megtalálását. A nevek az anyakönyvben található formában szerepelnek. Az aláhúzott szövegre kattintva érhető el az adatbázis és a forrás-dokumentum.